1926. március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején, a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román, valamint a cigány nyelvet is megtanulta.
Válaszút után tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám pedagógusi oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. 1946 és 1950 között tanító volt Magyarvistán. 1951-ben sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János tanítványa volt. Jagamas arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit, amelyeket a kolozsvári egyetemen tartott Gunda Béla néprajzi előadásai is segítették.
A kommunizmus első évei előre jelezték hányatott életét. Családja „kulák”-listára került, ezért 1955-ben jogviszonya a Zeneművészeti Főiskolával megszakadt. Elhivatottsága és szakmai kíváncsisága miatt, illetve tanítói oklevele jóvoltából Moldvába, a Bákó közelében levő csángó faluba, Lészpedre került tanítóként. Itt ismerte meg a moldvai csángók hagyományait, és felismerve az elrománosító politikát, megszállottként kezdte el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését.
1957-ben betiltották a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tudott elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyimes-völgyében, fakitermelésben vállalt munkát. Ezekben az években ismerkedett meg Martin Györggyel és Andrásfalvy Bertalannal, akikkel aztán életük végéig jó barátként és gyűjtőtársként együtt járták Erdélyt, főként Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek még élő, mindennapi hagyományait, tudását rögzíteni.
A 70-es évektől kezdve jelentek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, ám ez távolról sem jelentette a hatóságok általi zaklatások befejezését.
Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, a határátlépés megkönnyítése után kezdte élvezni munkája gyümölcsét. Ekkor már, aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományéltető tevékenység szervezője és támogatója, a moldvai csángók ügyének egyik pártfogója, továbbá a mezőségi szórványban élő gyermekek oktatásának alap intézménye.
Elsőként egész életműve elismeréseként 1990-ben kapta meg az Életfa-díjat. A magyar állam részéről azóta is folyamatos elismerésben részesült. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük, 1996-ban Kossuth-díjas, 2001-ben Magyar Corvin-láncos lett, 2017-ben pedig megkapta a Kossuth-nagydíjat, illetve az Europa Nostra díjat.
Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzenei gyűjtést. Gyűjtéseiből hanglemezes válogatások jelentek meg, archív felvételeiből több hangzóanyag-sorozatot szerkesztett és adott ki. Énekesként ő maga is két lemezt jelentetett meg, azzal az elgondolással, hogy „nem vagyok népdalénekes, csak a magyar népdal szerelmese”. Ezzel egyidejűleg lett néprajzi filmek szaktanácsadója, népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadója.
Az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom egyik életre hívója, népzenei és néptánc táborok szervezője. Nevelői hatása rendkívüli jelentőségű, mivel hosszú évek során fiatalok tömegeivel ismertette és szerettette meg a magyar népművészetet. Szakmai tanácsai, útmutatásai több generációt indítottak el és segítettek a zenész, táncos és néprajzos pályán.
A magyar népzenegyűjtés legeredményesebb kutatóját, az erdélyi táncházmozgalom atyját, több száz mezőségi gyermek nagytatáját veszítettük el 2018. február 14-én. Hosszú tartalmas élete és példaértékű munkája utat mutat és erőt ad hátrahagyott családjának, munkatársainak, fiatalabb szakmai kollegáinak. Életútja bizonyítja, hogy a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Fájó szívvel emlékezünk, és vidáman anekdotázunk mindannyiunk Zoli bácsijáról.
Díjak:
- Életfa díj, 1990
- Válaszút Népművészeti Egyesület díszoklevele, 1990
- Magyar Művészetért díj, 1993
- A Kriza János Néprajzi Társaság díszoklevele, 1996
- Kossuth díj, 1996
- Pro Minoritate díj, 1997
- 56-os Érdemkereszt, 1999
- A Tőkés László Alapítvány egyéni díja, 1999
- Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díszoklevele, 2000
- Magyar Örökségdíj, 2000
- Corvin-lánc, 2001
- A Határon Túli Magyarok Hivatalának díszoklevele, 2001
- Szent Imre díj, 2001
- Iulianus díj, 2003
- Kölcsey Ferenc díj, 2003
- A Magyar Művészeti Akadémia díszoklevele, 2005
- Az Európai Folklór Intézet érme, 2006
- Vitézi Rend, 2006
- Hazám-díj, 2006
- Árpád pajzs, 2007
- Ezüstgyopár-díj, 2009
- Magyar Kultúra Lovagja, 2010
- A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a csillaggal, 2010
- Köztársaság Elnökének Érdemérme, 2011
- Jászberény város díszpolgára, 2012
- Szent Kristóf-díj, 2013
- Nemzet Művésze díj, 2014
- Magyar Művészeti Akadémia életműdíja, 2015
- Kolozs megye díszpolgára, 2016
- Szent István-díj, 2016
- A Kriza János Néprajzi Társaság életműdíja, 2016
- Székesfehérvár tiszteletbeli polgára, 2016
- Kossuth-nagydíj, 2017
- Europa Nostra-díj és közönségdíj, 2017
Tagságok:
- Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja
- Válaszút Népművészeti Egyesület tiszteletbeli tagja
- Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja
- Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
- Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere
A bibliográfia letölthető az alábbi linken.