2026-ban Kallós Zoltán születésének 100. évfordulóját ünnepeljük.
Ebben az évben az Alapítvány legtöbb programja, eseménye és kiadványa a Kallós 100 köré szerveződik. Koncertekkel, kiállításokkal, oktatási eseményekkel és közösségi alkalmak sorával várjuk mindazokat, akik szeretnének kapcsolódni ehhez az élő örökséghez.
KALLÓS100 – 52 hét. 52 emlék. XVII. rész
KALLÓS100 – 52 hét. 52 emlék. XVI. rész
KALLÓS100 – 52 hét. 52 emlék. XV. rész
Kallós 100 programok
Eseménynaptár
Kallós 100 emlékek
Élő archívum
Balázs-Bécsi Gyöngyi –
A Kallós Alapítvány elnöke
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!
Szeretettel köszöntöm Önöket ezen a különleges alkalmon, amikor nemcsak egy kiállítást nyitunk meg, hanem egy örökség kapuját is kitárjuk.
A kerítéskiállítás egyszerre határ és meghívás. Határ, mert kijelöl egy teret, amelyben értékeket őrzünk. És meghívás, mert megszólít minden arra járót: álljon meg egy pillanatra, és találkozzon azzal a világgal, amelyet Kallós Zoltán egész életében gyűjtött, megőrzött és – talán a legfontosabb – továbbadott.
Kallós Zoltánnak különleges képessége volt: tudta, hogyan kell megszólítani az embereket. Nem számított, hogy gyermek, fiatal vagy idős állt előtte – mindenkihez volt egy szava, egy története, egy dala. És ezek a találkozások nem maradtak egyszerű élmények: útravalóvá váltak.
Ő nemcsak gyűjtötte a hagyományt, hanem azonnal vissza is adta. Önzetlenül, természetesen, szinte észrevétlenül. Amit kapott a közösségektől, azt továbbadta a következő nemzedékeknek – élő szóban, énekben, jelenlétben. Ezért érezhetik ma is olyan sokan, hogy személyesen kaptak tőle valamit...
Sokszor mondta: „Nem a ládának gyűjtöttem. Használjátok.” És azt is kérte: minden generációnak tanítsunk meg legalább tíz népdalt – olyat, amit mindannyian ismernek. Mert ha van közös dal, akkor van közösség is.
Ez az a szellemiség, amelyre a Kallós Zoltán Alapítvány épül.
Az Alapítvány nem csupán őrzi ezt az örökséget, hanem továbbviszi azt a fajta odafordulást, nyitottságot és élő kapcsolódást, amely Kallós Zoltánt jellemezte. A gyűjtemények, a kiállítások és a vándorprogramok mind ezt szolgálják – de igazán a találkozásokban válik élővé mindez. A táborokban, a népzeneoktatásban, a kézműves műhelyekben és a szórványoktatási programokban nap mint nap megtörténik az, ami számára is a legfontosabb volt: hogy a hagyomány emberről emberre szálljon tovább.
Mert az örökség nem tárgyakban él igazán, hanem kapcsolatokban.
Ez a kiállítás is ezt a gondolatot viszi tovább. Kilép a megszokott terekből, és ott szólítja meg az embereket, ahol a mindennapjaikat élik. Nem kér belépőt, nem zár falak közé – egyszerűen jelen van. És ezzel ugyanazt a gesztust folytatja: megszólít, közelebb hív, továbbad.
Talán ez a legfontosabb, amit ma magunkkal vihetünk: hogy mindannyiunknak van felelőssége abban, mi marad meg abból, amit kaptunk.
Mi, akik ma itt vagyunk, mind részesei vagyunk ennek a láncolatnak.
„És amíg Válaszúton él a hagyomány, addig az ő munkája sem ér véget.”
Kívánom, hogy ez a kiállítás sok ilyen személyes találkozásnak legyen a kezdete.
Köszönöm, hogy itt vannak, és megtisztelnek figyelmükkel.
Töltse le a Kallós 100 logót különböző formátumokban, valamint tekintse meg a rövid használati útmutatót.
@2026 kallós100. All rights reserved. Design by Octopus.