A legendák szerint Dorottya a keresztényüldözések idején élt előkelő családban. Miután kikosarazott egy római helytartót, a kor szadista szokásai szerint megkínozták, majd lefejezték. Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől, azaz Krisztustól küldjön neki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt korábban. Volt is meglepetés, amikor a kivégzést követően virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette a bírónál tiszteletét. Dorottya, a „tavaszi rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje. A Vatikáni Zsinat 1968-ban mint sosem létező, csupán legendás személyt Dorottyát törölte a szentek közül.
Régi időkben Dorottyához fordultak azok, akik a szegénységtől, a szégyentől, a hamis vádaktól és a szenvedéstől kértek szabadulást. A szenvedők közül is főként a várandósok és a szülésznők fohászkodtak Szent Dorottyához könnyű szülésért.
A néphagyományban időjósló nap február 6-ika. „Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja” – tartja a népi megfigyelés, azaz ha Dorottya napján fagy, akkor Julianna napjára, február 16-ikára megenyhül az idő. Ez azért is fontos, mert a tavaszra váró váró emberek Juliannától várták a tél szorításának enyhülését, a jobb időt, a természet ébredését.
Ez a nap dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk. Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak abban az évben.
Dorottya napjára a hét tárgya egy párnahuzat.
Az alábbi linken többet is megtudhatnak róla: .
