A szeptemberi jeles napok közül Szent Mihály napja kiemelkedő. Úgy tartották, ha szeptember 29-e éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős tél következik, ellenkező esetben enyhe. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt. Szent Mihály napját a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. (MN. VII.; Pozsony Ferenc: Erdélyi népszokások) Ehhez a hagyományhoz kapcsolódva a hét tárgya egy festett cifrajárom. Nézzétek meg közelebről, minek a segítségével húzzák a bivalyok a szekereket, erre a kattintva.
Leltári szám: 2016.13.89.1-3
Leírás:
Festett járom. A szarvasmarhafélék igába fogására használt, fából készült eszköz. Típusa szerint nyakjárom, mivel az állatok nyakára helyezték és így húzták az utánuk kötött súlyt (kocsi, szekér, stb.), illetve páros járom, ami két állat befogására alkalmas. Egykor egész felülete sötét színűre mázolt lehetett, ami a használattól erősen megkopott. Az alapfestésen kívül faragott és festett színes minta díszíti. Származási helye Kajántó falu, ami Kalotaszeg peremvidékeként is értelmezhető. Ezért mintája és színe nagy hasonlóságot mutat kalotaszegi társaival. Járomfőből (igafő, toló, vonó), alfából, az ezt és a járomfőt összekötő bélfából, berecből (kázla), a két járomszegből (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszegből áll. Festéssel és faragással díszített járom, ebből következtethetünk, hogy a mennyasszony szekerét húzó igás állatot fogták be vele. A járom bélfája ráhajol a járomfőre, a járomszög vége kopjaszerűre faragott. (MNL)
