Az ország keleti felében elsősorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa. Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Egy vagy több napon át tartó mulatságokat rendeztek. Különösen nagy ünnepségek voltak Szegeden, ahol a belvárosi templom védszentjét is ünnepelték ezúttal. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak (Bálint S. 1977: II. 402–403). Dömötör napjához is fűződik szólás: „Neki minden nap Dömötör napja vagyon”, azaz bizonytalan a sorsa, de azt is jelenti, hogy részeg. „Dömötör juhászt táncoltat” – tartják Nádudvaron, azaz egyszerre utal a szólás a mulatságra és az esetleges hiány miatt „megtáncoltatott” juhászra. Zentán és környékén emlegetik a „Dömötör juhászt táncoltat” szólást azzal a magyarázattal, hogy ilyenkor már nem kedvez az időjárás a kinttartózkodásra. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják (Penavin 1988: 132). Ehhez a naphoz kötődve hoztunk nektek egy korsót! Ezen a többet is megtudhatunk róla.
2003.05.01
Agyagból, korong segítségével készült korsó. Nem teljesen kerek az alakja, mivel két oldala lapított. Ettől kissé négyszögletes lett. Kívül mázzal vonták be és ki is festették írókával. Az íróka a kerámia díszítésének egy eszköze, ami cserépből készült kis edény keskeny kiöntőcsővel. Ezen a csövön folyt ki a festék, amivel hullámvonalakat, virágokat és sok pettyet rajzoltak a korsónkra. Az ehhez hasonló darabok általában vizes, vagy boros kancsónak készültek. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 33.)
