Az ünnep reggelén az istállókat zöld nyírfa-, gyümölcs- és bodzaágakkal látták el, hogy állataiktól távol tartsák a gonosz erőket. A székelyföldi és a gyimesi gazdák úgy véltétk, hogy ha pünkösdkor esik az eső, akkor nyáron és ősszel jó termést remélhetnek. A sóvidékiek pünkösdkor vágták le a később született bárányaikat. A gazdák ilyenkor rendszerint pálinkával és kaláccsal, Atyhán pedig tejfölös lepénnyel ajándékozták meg az állataikat örző pásztorokat, akik csak az ünnep harmadik napján vigadhattak, mikor megtartották a hagyományos „juhnyírőt” is. A nagyobbik fiúk meg legények pünkösd után a havasi legelőkre kősót vittek állataiknak. Hazafelé úgynevezett pünkösdi rózsát szakítottak, s rendszerint annak a lánynak az ablakát díszítették fel vele, akinek udvarolni szándékoztak. Az erdélyi szász falvakban a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódott a mezei csorgók, források és kutak megtisztítása. A legtöbb helységben ezt a feladatot a legényegylet végezte el még áldozócsütörtök előtt (Pozsony Ferenc-Erdélyi népszokások, 248. oldal).
Pünkösd alkalmából a hét tárgya egy kép a csíksomlyói pünkösdi búcsúról.
Az alábbi linken többet is megtudhatnak róla: .
