Magyar nyelvterület nagy részén május 1-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Kalotaszeg-szerte már az első világháború körül szokás volt e napon a zöldelés vagy zöldágazás. Magyarvalkón régen „virágos nyírfát” hoztak a távoli erdőkből, ma már csak a „szeretősök” mennek messzire nyírfáért, a többiek csak fűzfát állítanak. „Május egy a fák és a madark ünnepe” – mondta a magyarfenesi Bazsó Dombi Márton – röviden fejezve ki azt, hogy máus elseje a természet megújulásának ősi ünnepeit idézi.(Vasas Samu, Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek, Gondolat, Bp., 1986, 151.) A május elsejét ünnepelve e heti tárgyunk egy madarakkal díszített abrosz. Nézzétek meg, erre a kattintva.
Leltári szám:2006.06.03
Az abroszokat kezdetben kizárólag ünnepek alkalmával használták, hétköznap terítetlen asztalról ettek. Csak a tisztaszobában lehetett állandóan ünnepi abrosz. Ez is egy ünnepi darab, keresztszemesen hímzett. Közepén a monogram iniciálészerűen díszített. A két betű között pedig a további felirat és a szembenéző madarak motívuma, mely végigmegy körben az abrosz szélén is. Látni lehet, hogy a hímző törekedett arra, hogy a páros madármotívumok egyben maradjanak, de nem mindig jött ki a számolás. Így kerülhetett a bal alsó sarokba egy pár nélküli madár. Egyszerű rojtokkal szegélyezett. (MNL)
