Július 20. Illés napja, ezen a napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri a halomba rakott gabonakévet vagy a villám felgyújtja a szénakazlakat. (MN VII.) Az Ótestamentumban azt olvashatjuk, hogy Szent Illés tüzes harckocsival és lovakkal, forgószélben ment fel az égbe. Szerte a magyar nyelvterületen úgy vélték, hogy ezen a napon erős viharok tombolnak. (Tátrai 1990: 193.) Ezzel magyarázható az a hiedelm is, miszerint, ezen ha ezen a napon a vihart erős mennydörgés, villámlás kíséri, akkor tulajdonképpen Illés szekerének a dörgése hallatszik. (MN VII.) Az Illés napi mezei munkatilalomhoz kapcsolódva egy gereblyét mutatunk nektek.
Ezen a többet is megtudhatnak róla.
Leltári szám: 2017.11.15
Leírás
A gereblye a gazdálkodás számos területén használt, elsősorban a levágott sarjú, széna és gabona összegyűjtésére szolgáló munkaeszköz. A 174 cm hosszú, 129 cm-nél villásan elágazó nyelű mezei tarlógereblye keményfából készült, a szegekkel hozzáerősített feje pedig 90 cm hosszú, nehezen hasadó fából. A 11–12 cm-es egyenes fogakat 10 cm-es közönként szilárdan erősítették a gereblyefej furataiba, szám szerint 12 darabot, melyből 2 darab kitört és egy darab hiányzik. A tarlógereblye, másnéven talajgereblye Kiss Ildikó tárgyi adományának részét képezi. A család a lóhere és a lucerna összegyűtésére használta, nagyfokúgereblye néven.
