Baranyában és Farkaslakán is úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, és ezután halat fogni már nem lehet. (https://jelesnapok.com/jeles-napok-oktober-nepszokasok-hagyomanyok/ ) Az erdélyi szász falvakban a szőlő szüretelése egészen a XIX. század végéig ezen a napon kezdődött. Az ünnepet megelőző estén a férfiak bejárták a szőlős oldalakat, s ott puskáikkal egyre-másra lövöldöztek. A gazdák a borvidékeken zászlókkal és zöld ágakkal feldíszített szekereken vonultak ki a szőlőshegyekre, ahol a szüretelőknek cigány muzsikusok szolgáltattak zenét, majd a fiatalok este vidám táncmulatságot szerveztek. (Pozsony F. 2006, 256.) Az ilyen táncmulatságokkor elmaradhatatlan volt az elemózsia, amelyeket takaróruhákkal lefedve vittek magukkal kosarakban. E heti hét tárgának egy mezőségi takaróruhát hoztunk nektek. Nézzétek meg közelebről, erre a kattintva.
2003.20.45
Borzas takaróruha. A takaróruha a süteménnyel, étellel teli kosarak letakarására készült vagy ebbe kötötték bele az étellel teli edényt vagy csak magát az ételt. Mintázása az alkalomtól függően változott. A díszes darabokat ünnep alkalmával használták, például ebben vittek ajándék süteményt, ételt a keresztelőbe, lakodalomba, vagy a gyermekágyas asszony látogatásakor. Ez a takaróruha többféle technikával díszített, ünnepi darab. Maga a háziszőttes alapanyaga kétnyüstös, házi, mintás gyapottvászon, jól láthatók a vásznon kirajzolódó kis négyzetek. A két vége borzasan szőtt, ami elterjedt Mezőségen. Úgy készült, hogy a szövőszéken a vászon vagy gyapjúszövet egyes szálait (vetülékszálait) a tervezett minta szerint egy vaspálca, vastag drótszál, horgolótű segítségével felemelik, azaz erre a pálcára felfűzik. Majd a következő sorral ezt leszorítják és csak utána húzzák ki a pálcát, amire a szálakat felfűzték, felemelték, s így megmaradnak a pálca vastagsága helyén a bogok, csomók. A takaróruhakét végét horgolt csipkével zárták le. (Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve. Kriterion. 1986. 100. ; MNL) Díszítőanyagai a zöld és fekete borzas fejtő és a két szélén csipke. Díszítés szerkezete fekete virágfej (tulipán), zöld téglalap, fekete téglalap és oszlop váltakozásából áll.
pamutvászon, pamutfonal, csipke/ szövés, bogos szövés, horgolás, kézi varrás
Sz: 37 cm; H: 55 cm
Utazás
Takaróruha, borzas, komakendő, ajándékvivő kendő , edényhordó kendő
Visa Mezőség Erdély
Ételhordó kosártakaró
1930-40-es évek 20. század második fele
Háziasszony
Vásárlás
