Az erdélyi románok szerint a tavasz kezdetét Alexié napja (március 17.) jelentette, amikor a fagyos föld felenged, s onnan a kígyók, egerek, legyek meg rovarok bátran előbújhatnak. A gazdák már korán reggel tüzeket gyújtottak a kertjükben meg az udvarukon, de a családi házat is megkerülték egy fáklyával, hogy azt a különböző rovarok elkerüljék. A kígyó és a gyík nevét ezen a napon ki sem ejtették, mivel a tiltás betartásával azok már nem okozhattak bosszúságot (Pozsony Ferenc – Erdélyi népszokások).
Egyes helyeken egy nappal azelőtt összegyűjtik a száraz gallyakat és leveleket a kertből, illetve a ház körűl. Ezeket meggyújtják és a fiatalok átugrálnak a tűzön, mivel azt tartják, hogy megmenekülnek a tetvektől, bolháktól és mindenféle betegségtől egész évben. A nők, még égő szenet vettek ki a tűzből és a megfüstülték a gyümölcsfákat, így űzve el a bogarakat róluk. Szintén elővigyázatosságból, a nők egy málélisztből és vízből álló keveréket kevertek és ezt a saját földjük négy sarkába tették, hogy védje a földet a csúszómászóktól.
Ezen a napon munkatilalmakat is találhatunk. Főleg a nőknél, mivel Alexié napján nem volt szabad fonni, varrni és nem volt szabad használni az ollót, a tűt vagy az orsót.
Elek(Alexié) napjára egy kígyós párnahuzatot választottunk a hét tárgyának.
Az alábbi linken többet is megtudhatnak róla:
