András napját a sóvidéki gazdák farkasjáró napnak tartották, amikor a ragadozók párosodnak, éppen ezért nem mentek fáért az erdőre. Gyimesben és Moldvában fokhagymával kenték be a kapukat, az istállók ajtaját meg ablakát, összekötötték az ollókat, hogy a farkas elkerülje a portát, meg a juhokat. Erdélyben Szent András jeles napja voltaképp a tél kezdetét jelentette. Ilyenkor a pásztorok még a kedvező időjárás vagy az enyhe idő esetén is végleg hazaterelték a gazdák udvarára a falvak szomszédságában megőrzött állatokat. (MN VII.)András napjához kapcsolódva most egy bundát hoztunk nektek. Itt megnézhetitek közelebbről, erre a kattintva.
2019.05.01
Ez egy szász női bunda. Az ilyen bundák értékesek voltak, egyrészt, mert a díszességük miatt reprezentatív darabnak számítottak, amire nagyon vigyáztak, óvták és továbbörökítették. Másrészt pedig, éppen a díszessége miatt, sok pénzt fizettek a szűcsmesternek az elkészítésért. Télen, ünnepeken és a templomba vették fel, ezért nevezték templomi bundának is (Kirchenpelz). Férfiak és nők egyaránt viseltek díszes bundákat. Ez a darab Beszterce-Naszód vidékén készült. Barna irha (bőr) rátéttel díszített, színes selyemfonállal, virágos mintákkal hímzett, helyenként bojtokkal kiegészített. Körben a szegélyeknél szarvasmintás, virágmintás nyomtokkal készült nyomott minta található. (https://povestisasesti.com/2013/12/07/cojoacele-de-iarna-ale-sasilor-intre-mestesug-si-arta/)
