Június 30. a keresztény vértanúk emléknapja. A szülés és a keresztelés szokásai az erdélyi magyar közösségekben szorosan összekapcsolódtak, mivel az újszülöttet régen sem keresztelték meg azonnnal, egészen a keresztény rítus megszervezéséig számtalan tiltás, szabály arra irányult, hogy a kisbabát semmiféle rontás, ártalom ne érje: pl. párnája alá piros szalagot, hogy a gonosz erőket távol tartsák tőle. Az édesanya a keresztelőig nem hagyhatta el a házat, nem léphetett ki az utcára, nem mehetett át vízen. Sok helyen szokásos volt, hogy vagy a bába vagy az apa vitte kis kancsóban a kereszteléshez a vizet. A keresztelő rítusa biztosította és szentesítette a kisgyermek beépítését a keresztény közösségbe. Ma egy tordai kis kancsót hoztunk nektek.
NEJ 1.
http://kjnt.ro/szovegtar/pdf/NEJ_01_2006_PozsonyF_Erdelyi-nepszokasok_041
Leltári száma: 2006.13.05.
Kívül és belül is mázzal bevont agyag kancsó, amely korongozással készült. Valószínűleg boros vagy vizes kancsónak szánták. Mivel belül is mázas, tárolásra alkalmas kerámia, szája összenyomott, csőrszerűen végződik, megkönnyítve rendeltetésszerű használatát. A kancsó alapszíne barna, díszítése festéssel készült. A kancsó nyakán, hasán és a füle mellett mindkét oldalon végigfutó fehér hullámvonalak, valamint az általuk felosztott két részben található kék, zöld virágmotívumok azt mutatják, hogy a tordai fazekasság virágkoraként emlegetett időszakban, a 19. század eleje és a 20. század első évtizede között készült. A csőrős részéné, melyet gyakran a kancsó elejének szoktak mondani, a hasán fenyőághoz hasonló díszítés van fehérrel festve.
Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 87.
Ezen a többet is megtudhatnak róla.
