A 15. században társult Szent Flórián nevéhez egy történet, ami szerint gyermekkorában imájával megmentett egy égő házat. Ekkortól kezdődött tisztelete, mint a tűztől védő szentnek. Így vált a tűz erejét használó mesterségek védelmezőjévé, mint a pékek, serfőzők, kéményseprők, kovácsok, fazekasok, valamint a tűzoltók oltalmazójává. (Magyar Katolikus Lexikon). A fazekasok tudták hogyan kell bánni a tűzzel , tudták hogyan kell befűteni a kemencét, mire kell figyelni és ügyelni, hogy megfelelően kiégjenek benne az edények és fel ne robbanjon a katlan. Szent Flórián napja alkalmából az őt tisztelő mesterek közül a fazekasokat kiemelve egy víz hordására alkalmas kiskorsót hoztunk nektek. Nézzétek meg, erre a kattintva.
Kiskorsó 2003.11.03
Agyagból korongolással készített kiskorsó. Víz hordására használhatták, illetve dísztárgy is lehetett. Kicsi mérete miatt leginkább egy embernek elegendő víz tárolására alkalmas. Hasa felett összeszűkül a nyaka, amiben van egy szűrő. Ez gyakorlatilag egy agyaglap, amin lyukak vannak és a folyadék szűrése volt a dolga. Szája nem kerek alakú, hanem összenyomott. A szélesebbre hagyott szájrészt kétoldalról befele hajtotva alakították ki. A korsó füle is érdekességeket rejt: alsó fele belül üreges, egészen a csecsig, ami egy ivónyílás. Ezen keresztül közvetlenül a korsóból lehetett inni. Hasában agyaggolyók zörögnek, amik nem engedték, hogy lepedék rakódjon le a korsó belsejében. A golyók kicsit nagyobbak, mint a szűrő lyukai, ezért nem tudnak kiesni. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 77-78.)
