A román fejedelmi családból származó magyar főpap és diplomata, humanista történeti és földrajzi író, Oláh Miklós (Nagyszeben, 1493. jan. 10. – Pozsony, 1568. jan. 15.) Mohács után Mária királynő kíséretével, titkáraként Németalföldre ment és itt fejezte be legfőbb művét, a Hungaria et Attila című történeti-földrajzi írását, amely hű gazdaságföldrajzi és művelődéstörténeti képet ad a középkor végi, Mohács előtti Magyarországról. Célja az volt, hogy mozgósítsa a keresztény Nyugatot a török ellen, az ország felszabadítása érdekében. Munkáját nagyrészt saját tapasztalatai alapján írta, de minden adatát, állítását gondosan ellenőrizte és ellenőriztette is, sőt, elkészülte után a kor néhány neves tudósával – még Rotterdami Erasmussal is – átnézette. Életében a kinyomtatására már nem került sor, kéziratban terjesztették, először Bél Mátyás jelentette meg 1736-ban.
Hazatérése után zágrábi majd egri püspök, később esztergomi prímás és királyi helytartó is volt. Ő tette át a prímási székhelyet – a török veszély miatt – Esztergomból Nagyszombatba, ahol a későbbi egyetem alapítását is előkészítette. Az ellenreformáció során ő hívta be az országba a jezsuitákat; a rend később az egyetem fenntartója lett. Levelezése, írásai, végrendelete értékes művelődéstörténeti kútfőként használhatók.
Oláh Miklós születésének és halálának évfordulójára a hét tárgya egy kép a füzesmikolai templomról.
Az alábbi linken többet is megtudhatnak róla: https://ko.rou.museum-digital.org/object/672068 .
